És Oscar bácsi nem gyütt – fejezte ki magát velősen Kirk Lazarus a méltán népszerű Trópusi Viharban, arra utalva, hogy a fogyatékosokról szóló filmek csak akkor értékesek, ha a főszereplő „nem kretén”, hanem tud valami különlegeset. A The Sessions humorral és szex-el „támad”. Hiába...

Rezümé

Mark O'Brien (John Hawkes) harminchat éves és szűz. De ezúttal ez nem egy vígjáték kezdete. A férfi a gyermekbénulás-járvány áldozata: gyerekkora óta fekvésre és szinte teljes mozdulatlanságra ítéltetett, egy vastüdő tartja életben. Egyébként romantikus alkat, a költészet szerelmese, diplomás és végre szeretne igazán férfivá válni. Egy szexterapeutához (Helen Hunt) fordul segítségért, aki különös foglalkozásától eltekintve átlagos amerikai családanya. A szakértő vállalja, hogy néhány kezelés során beavatja paciensét a szexualitás tudományába. De találkozásaik során mindketten egészen mást tanulnak, mint amire számítottak. Kapcsolatuk átalakul, és barátságuk kölcsönös nagy felfedezésekhez vezet, míg végül alapjaiban változtatja meg mindkettejük életét.

(Forrás: port.hu)

Papok, kurvák, terapeuták

Dicséretes a film témaválasztása, ugyanis a fogyatékkal élők szexuális életének fogyatékosságaival nemhogy a köz, talán maguk az érintettek sem foglalkoznak azt megérdemlő módon. A szexuális vágy pedig természetes, alapvető, elnyomhatatlan emberi érzés, mondhatni, mindenkit megillető jog. A szinte teljesen lebénult Mark ennek ellenére bűnnek érzi, hogy vannak ilyen érzései és egyáltalán nem a vallásossága miatt. Ezzel valószínűleg nagyon sokan vannak így. Ő azonban némi vívódás után mégis úgy dönt, hogy nem akar szűzen meghalni és ezt a papjával is megtanácskozza, aki áldását adja a „frigyre”. Mark egy úgynevezett szexterapeuta szolgálatait veszi igénybe, aki nem kurva, de filmből sajnos egyáltalán nem derül ki, hogy mi a különbség a két foglalkozás között.

Nem maradt ki valami?

A Helen Hunt alakította „terapeuta” ugyanis fogja magát és úgy nekiesik Marknak, mint tót az anyjának. Rögtön az első ülésükön egy szoftpornófilm kezdőjelenetei bontakoznak ki, néhány snittel később pedig már romantikus, levélírós a kapcsolatuk. Tényleg, mintha kivágtak volna egy részt, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok a csöpögős filmfélórák feltétlen híve. Ha Mark és Cheryl éppen nem ülésezik (dug), akkor Mark tényleg különleges és vicces személyiségét, valamint a mellékszereplők egészen jó karaktereit élvezhetjük. Sajnos ez utóbbit nem vitték túlzásba, pedig a William H. Macy alakította cigizős, sörözős, de azért komoly és kellően konzervatív Brendan atya például egészen remek. A film legjobb jelenete, amikor Mark a szexuális együttlétek részleteit ecseteli a maga elé meredő papnak a templomban, az oltár előtt. Napjaink egyik legjobb hollywoodi színészének arckifejezése miatt már megérte elkezdeni nézni a mozit.

Erre felesleges volt Huntot szerződtetni

Hát igen, Helen Hunt nem győzött meg. A színésznő valahogy nem találta meg az egyensúlyt a romantika és a testiség között, de az az egész filmre jellemző. Hawkes és Macy hozza a biztosat, de a történet túl híg. Pedig ennek a sztorinak, témának a birtokában nyugodtan az asztalra lehetett volna csapni, és az arcunkba vágni tudatlanságunkat és prűdségünket, de ezt az alkotók valamiért nem tették. Oscar bácsi pedig teljesen jogosan nem gyütt.

Értékelő

Sztori: 10/7

Fíling: 10/3

Karakterek: 10/6

Összesítve: 30/16 pont

AJÁNLOTT