Súlyos darab: skandináv búskomor alapra épített nagyadag szenvedés, kérlelhetetlen előítélet, emberi nyomorultság, hihetetlen erő, eső, szél, halál. És rengeteg tanulság, például az, hogy ez a film messze nem a pedofíliáról szól.
Rezümé
A nemrég elvált Lucas egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt.
(Forrás: port.hu)
Olyan kegyetlenek, ahogy kinéznek
A skandináv filmgyártás sosem tartozott kommersz kategóriába, ellenben mindig van benne valami vadság és búskomorság, ez A vadászattal sincs másképp. Igazi depresszív hangulatú világban vagyunk, szürkeség van és hideg, de érthetetlen módon az ott élők jól érzik magukat a bőrükben. Jeges tóban pancsolnak meztelenül, kedvesek, előzékenyek és nagyon barátságosak egymással, a romantikához pedig elég egy langyos kávé. Ha kicsit zötyögve is, de mennek a dolgok, nem kell túlszaporítani a szót. Zordnak tűnő vidék kedves lakói élik világukat. Az arcokat mintha baltával faragták volna, a szőr is sok rajtuk, de nem hiányzik a mosoly és a meleg tekintet sem. Ám gyorsan bebizonyítják, hogy tudnak olyan kegyetlenek lenni, mint ahogyan kinéznek.
Emberi kontra emberfeletti
A film nem a pedofíliáról, gyerekbántalmazásról szól, hanem arról, hogyan bánunk az olyanokkal, akik leválnak „a csordáról”. Az egyik oldalon ott van az emberi nyomorultság, kicsinyesség, behódolás, a másikon pedig az emberfeletti eltökéltség és erő. Előbbi legrosszabb tulajdonságainkat hozza ki, egy visszafordíthatatlan belső folyamatot indít el, utóbbi megszállottá tesz, az őrültség határát súroló katatón állapotba sodor. Közben mindkettő automatizál, robotizál, egy olyan pályán mozgat, amelyről nincs, vagy nagyon nehéz a letérés. A vadászat nagyító alatt vizsgálja ezeket a helyzeteket és szerepeket, nem kétséges, hogy olykor torzít és eltúloz, ez azonban nem zavaró, csak jobban hangsúlyozza a kegyetlen valóságot.
Beteg világ, érzelmi hullámvasút
A film közepénél már legszívesebben ráüvöltöttem volna Lucasra: öreg mond már el nekik, tagoltan, érhetően, tiszta szemmel ordítsd a képükbe, hogy „Én. Nem csináltam semmit!” Persze érthető, hogy miért nem teszi, a vád súlya okoz bénultságot, amit hamar felvált a beletörődés, nincs értelme magyarázkodni. Belül viszont egyáltalán nem törődik bele, s itt jelenik meg a már említett megszállottság. A főszereplő Mads Mikkelsen elsőrangú munkát végez, a színészkislány (Annika Wedderkopp) játékától pedig felállt a szőr a karomon. Egyszerre volt gyermeki, naiv és kegyetlenül hideg. Az igazi érzelmi hullámvasút viszont a legjobb baráté, a kislány apjáé, aki iszonyatos utat jár be, és ezt Thomas Bo Larsen remekül adja elő. Lucas fiának karaktere és Lasse Fogelstrøm általi megszemélyesítése is csillagos ötös. A film tele van remekül megkomponált, súlyos és drámai jelenetekkel, külön felhívnám a figyelmet a vádló és a vádlott párosára. Kapcsolatuk egészséges és kiegyensúlyozott, egy beteg világ közepén.
Értékelő
Sztori: 10/6
Fíling: 10/8
Karakterek: 10/10
Összesítve: 30/24
AJÁNLOTT
