Melankolikus tinimozi, kicsit vontatott, kicsit homályos, de azért van valami a mondanivalójában. Elsőre nehéz hová tenni, semmiképpen sem tucatfilm, ami mindenképpen pozitív dolog. A folytatás már kevésbé.

Rezümé

A Stephen Chbosky hatalmas sikerű regénye nyomán készült Egy különc srác feljegyzései főszereplője az elsős gimnazista Charlie (Logan Lerman), aki mindig a partvonalról szemléli az eseményeket - egészen addig, amíg szárnya alá nem veszi két belevaló felsőbb éves. A szép és szabad szellemű Sam (Emma Watson) és vakmerő mostohabátyja, Patrick (Ezra Miller) révén Charlie új barátokat szerez, megismeri az első szerelmet, az ébredező szexualitást, féktelen bulikra és a Rocky Horror Picture Show éjféli vetítéseire jár, és közben a tökéletes dalt is keresi.

Forrás: port.hu

Nem különc, elmebajos

A film közepe táján ugyanis eléggé lecsökkent a még egyébként is csak pislákoló lelkesedésem, a vége viszont megint lekötött. Épp ez az egyik baja: nincs linearitás, fokozódó feszültség növekedés, vagy oldás, egyszóval lagymatag a fíling. Nem haladunk A-ból B-be. Persze mit is várunk, amikor egy bekattant srác szemével látjuk az eseményeket. Ja, a srác egyébként nem egy tipikus különc (már ha van ilyen), hanem egy komplett elmebajos, de nem lövöm le a poént (már ha van olyan benne, szerintem nincs).

Két remek mondat

Adaptációknál szeretem először a könyvet elolvasni és utána megnézni a filmet, most erre nem volt lehetőségem, ami lehet, hogy kurva nagy hiba. Mert összességében ugyan a film nem tetszett, sztoriban mindenképpen vannak értékes gondolatok. Két nagyon jó mondat hangzik el. Az egyik az irodalomtanár párkapcsolati tanácsa: „azt a szerelmet viszonozzuk, amit szerintünk megérdemlünk”. A másik Patrick költői kérdése: „miért nem lehet mindenkit megmenteni?”. Azt is érezni, hogy a végkifejletnél mit akarnak sugallni az alkotók, az „éld meg a jelent”, „igyekezz megfogni a pillanatot” hangulat azon kevesek közé tartozik, ami tényleg átjön. Egy kicsit újra 16 évesnek érezzük magunkat, és képzeletben ott állunk az alagútban száguldó kocsi platóján. Még akkor is, ha középiskolában nem drogoztunk, nem voltunk sem pszichopaták, sem depressziósok és nem úgy gondolkodtunk az életről, mint egy kiégett és lecsúszott középkorú értelmiségi.

Közepes karakterek, necces alakítások

A címmel nagyjából össze is foglaltam a szerepekről alkotott véleményemet. A főszereplő Logan Lerman (Charlie) még csak hagyján, de a Michael Jackson fizimiskájú Ezra Miller (Patrick) és Emma Watson (Sam) alakítása erősen közepes. Főképp a Harry Potter után kissé idegenül festő és mozgó exHermione játéka színtelen-szagtalan, hiteltelen. A karakterek egyébként eléggé koravének, ami gondolom megnehezítette eljátszásukat és hát a főszereplők szépen el is vesznek a feladatban. Kellemes pozitívum viszont a jóságos irodalomtanárként feltűnő Paul Rudd.

Értékelő

Sztori: 10/7

Fíling: 10/5

Karakterek: 10/3

Összesítve: 30/15 pont

ELMEGY