Nem könnyű film. A történetben viccesen komolykodnak, véresen poénkodnak, és az egésznek van egy speciális fanyar íze. Olyan „blöffös”, „lucbessonos” hollywoodi fűszer. Brit-francia-amerikai konyha. Ettünk már jobbat is.
Rezümé
Manzoniéknak, a hírhedt maffiózó családnak mindene megvolt egészen addig míg Fred (Robert De Niro), a családfő az FBI-nak tett vallomásával három keleti-parti maffiafőnököt is rács mögé juttatott, veszélybe sodorva ezzel kicsiny famíliája hétköznapjait. 20 millió dolláros vérdíjjal a fején a tanúvédelmi program sem tűnik életbiztosításnak, de a maffia első számú ellenségének nem sok választása marad. Stansfield ügynököt (Tommy Lee Jones) bízzák meg, hogy Franciaországba telepítse Franket, feleségét Maggiet (Michelle Pfeiffer), és két vadóc kamasz gyerekét (Dianna Agron, John D'Leo).
(Forrás: port.hu)
Mi ez a cím?
Kezdem azzal, hogy véleményem szerint ez a Vérmesék egy botrányosan rossz cím. Az egy dolog, hogy egyáltalán nem találó, hanem egyenesen riasztó is, valamiféle B kategóriás horrora utal. Horror pedig nincs, a közelében sem vagyunk, a vért és a törött csontokat csak annyira ábrázolják direktbe, hogy a film az általános iskola alsótól felfelé bárkinek elérhető legyen. A piac, ugye. A vér és az erőltetett vérmes szavak helyett a család szóval kellett volna játszani a címben. Hogyan? Mittomén, nem ez a szakmám.
Hiába a pénz, a paripa és a fegyver
Az alapsztori jó. A folytatás egyáltalán nem a megszokott, és ez is jó. Kár, hogy egy idő után az értelmetlen, és ettől szórakozató fordulatosságot elgáncsolják a bevett hollywoodi klisék. Én az eredetiséget hiányolom a filmből, főképp azért, mert nem szórakoztat. S ha nem szórakoztat a hagyományos (értsd: felszínes) módon, legalább legyen eredeti. Mondjuk, mint az In Bruges. A végeredmény attól a mozitól távol van, pedig minden összetevő megvolt, ami kell: pénz (hollywoodi büdzsé), paripa (De Niro, Tommy Lee, Pfeiffer), fegyver (maffiasztori).
Király ez a duó, de a többi…
Apropó paripa. Istenkáromlás tudom, de De Nirot nézve már nem először tapasztalom, hogy unalmasnak találom azt, amit csinál. A Vérmesékben azért vannak jó pillanatai, például a Tommy Lee Jones-al alkotott páros veszettül működik. Mondjuk ez jelentős részt utóbbi érdeme, kevesen tudnak ekkorát játszani egy szál faarccal. Pfeiffernek sajnos nem osztottak túl sok lapot, pedig tudta volna vinni a karaktert jóval messzebb is, a gyerekek viszont elég unalmasak. Összességében közepes a film, mint az olasz spagetti francia hozzávalókkal, nehezen csúszik le a torkon, és az íze sem az igazi…
ÉRTÉKELŐ
Sztori: 10/5
Fíling: 10/4
Karakterek: 10/6
Összesítve: 30/15
ELMEGY
