Nagyobbrészt hangulat, kicsit divatfilm. Az ilyen típusú mozik akkor ütnek nagyot, ha sikeresen vonják sajátságos bűvkörükbe a nézőt. Amennyiben viszont ez nem sikerül, pocsékba megy az egész. Mi a helyzet itt? Szerintem félsiker.
Rezümé
Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe. Ebben az izgalmas, sok új lehetőséget kínáló és nagyon veszélyes világban politikusok, bűnözők és beépített ügynökök találkoznak. És persze: nők. Ha bármelyikük hibázik, minden összeomlik, és a romok az összes résztvevőt magukkal rántják.
Forrás: port.hu
Az ember a díszlet
Mostanában nagyon divatos lett annak a kornak az ábrázolása, amelyben az Amerikai botrány játszódik. Nem tudom, miért, lehet, mert a fizetőképes amerikaiak imádnak nosztalgiázni. 70-es, 80-as évek, nagy autók, nagy házak, nagy álmok, fényes zakók, a sok zselé világa. Az erkölcs, a természetes haj és a melltartók hiánya. Egyfajta mini ókor(vég) ez, gazdagság, jólét és unalom van. Érdekesség, hogy a díszlet ebben a moziban maga az ember, pontosabban a főszereplők külseje, viselkedése, modora, mozdulatai. A négy húzónév jól is teszi a dolgát, de erről majd később.
A Wall Street cicája, avagy a Kis Gatsby
Az Amerikai Botrány karakterei igazi kisstílű és/vagy tehetségtelen figurák. Álmodoznak, de csak lépésről lépésre mernek haladni, aki pedig törtetne, az menthetetlenül korlátolt és tehetségtelen. Nincs itt szó nagy dobásról, milliárdos bizniszről, világmegváltó érzésekről, amelyek farmotorként hajtják bele az embert az élet legnagyszerűbb őrületeibe. Hazugságspirálról viszont annál inkább. Az Oscar-jelölés mellett a hazugság az, ami összeköti a Wall Street Farkasait, a Nagy Gatsbyt és az Amerikai Botrányt. Érdekes, hogy Hollywood mostanában előtérbe helyezte ezt a témát. Érdekes, de nem véletlen, hiszen ez egy rendkívül sokrétű, izgalmas fogalom, amelyet a történet és szereplők remekül be is mutatnak nekünk. Ki csap be kit? Ki hazudik önmagának? Miért jobb olykor az őszinteség, mint a hazugság?
Kiváló alakítások, hiányérzet
Bizonyára sokan találják unalmasnak ezt a filmet, és abban is biztos vagyok, hogy azok közül, akik képernyő előtt maradtak, a legtöbben a színészek miatt tették azt. Christian Bale, Amy Adams, Bradley Cooper és Jennifer Lawrence egyaránt fantasztikus. Bale nyugtalan, mégis beletörődő szemüveg tologatása, Adams akcentusa, Cooper kirohanásai, és Lawrence fogalmatlan mélabúja mind-mind olyan jellegzetes billog, amelyet megjegyez a néző, és amelyre büszkék lehetnek az alkotók. Én nem untam a filmet, ugyanakkor keveselltem a humort, illetve egy kicsit feszesebb történetvezetést vártam volna. Ahogyan Irving mondja a filmben: „Ilyen ez a világ, nem fekete, vagy fehér. Hanem elképesztően szürke.” A film is kicsit az, nekem, és egyáltalán nem kívülről.
ÉRTÉKELŐ
Sztori: 10/5
Fíling: 10/9
Karakterek: 10/8
Összesítve: 30/22
AJÁNLOTT
