Tök jó, hogy most néztem meg ezt a filmet, amikor a bölcsészekről annyi rossz szó esik. Sokan semmirekellő, nyavalygó, unalmas népségnek tartják őket, hát, nem ez a film fogja megváltoztatni a nézetüket.

Rezümé

A harmincegynéhány éves Jesse rossz passzban van. Nem elég, hogy a magánélete kész csődtömeg, a munkája is egyre jobban fullasztja. Ekkor keresi meg az egykori egyetemi tanára, aki felkéri, hogy mondjon beszédet a nyugdíjba vonulása alkalmából rendezendő vacsorán. Jesse úgy érzi, itt a nagy lehetőség, hogy kitörjön a megszokott életéből. Amikor visszatér a régi iskolájába, megrohanják az emlékek. Később találkozik Zibbyvel, a másodéves hallgatóval. Ennek hatására úgy érzi, hogy kezd visszatérni az önbizalma, és optimistán tekint a jövőbe.

(Forrás: port.hu)

Szerethető bölcsész, az meg mi?

Bevallom, az egyetemen TTK-s szemmel én is furán néztem a bölcsésznépségre, kócos, kinyúlt pulóveres, kávéházi asztal mellé ragadt, fennhéjazó, kirekesztő, okoskodó diákoknak láttam őket. Filmünk főhőse is ilyen csávó, de a szerethető fajtából. Az Így jártam anyátokkal Josh Radnor-a persze nem is tudna másmilyen lenni, a rendező-forgatókönyvíró-színész utóbbi területen minden bizonnyal jó úton jár a sémakarakterség irányába. Kár érte.

Az általa formált Jesse tipikus szimpatikus fiú, rengeteg gondolattal, sok könyvvel, és szar élettel. De láss csodát, nincs minden veszve. Főhősünk még megmenthető, főképp, ha ő is úgy akarja. A sztori kicsit lapos és vontatott, de az Elizabeth Olsen által egészen jól alakított Zibby és Jesse között vibráló szerelemkezdemény valamennyire fent tudja tartani az érdeklődést.

Csak olvasni tudóknak

Nehéz ez a film, de nem olyan, mint egy jó könyv, amelyekért a főszereplők élnek-halnak. Inkább olyan, mintha egy néhány kiváló könyvet megpróbáltak volna egy dunsztos üvegbe belegyömöszölni. Szerintem rengeteg a felesleges filozofálgatás, a kevesebb több lett volna, mert így azoknál a részeknél is ásítottam, amelyek egyébként tényleg elgondolkodtatóak. A tartalom kiömlik a keretből.

Ami a többi szereplőt illeti: a megkeseredett egykori tanár (Richard Jenkins) elég közepes, a fura barát (Zac Efron) és a professzorasszony (Allison Janney) viszont kifejezetten ötletes karakterek, kaphattak volna nagyobb teret. A film úgy összességében nem tudott igazán lekötni, nevetést sem sokszor csalt ki belőlem, viszont az kifejezetten tetszett, ahogyan helyre tette a 21. századi vámpíros irodalmat.

Értékelő

Sztori: 10/6.

Fíling: 10/4

Karakterek: 10/5

Összesítve: 30/15

ELMEGY