Legszívesebben csak annyit írnék, hogy bukott sztárparádé, de a szó nem fejezi ki pontosan azt a mérhetetlen mennyiségű badarságot és bénaságot, amit ez a film képvisel. A nagy nap felér egy öklössel, egyenesen a gyomorba.

Rezümé

Felnőtt gyerekeik és barátaik legnagyobb derültségére a rég elvált Don és Ellie Griffin (Robert De Niro és Diane Keaton) kénytelen eljátszani a boldog párt nevelt fiuk, Alejandro (Ben Barnes) kedvéért. Teszik mindezt azért, mert a fiatal vőlegény rendkívül vallásos vér szerinti anyja váratlanul úgy határoz, hogy a fél világon átrepülve részt vesz fia esküvőjén. A vendégsereg figyelmétől övezve Don lobbanékony párja (Susan Sarandon) nem tűri szótlanul, hogy Ellie csak úgy visszatér Don életébe, és közben a Griffin testvérek (Topher Grace, Katherine Heigl) is pont erre a hétvégére időzítik, hogy minden felgyülemlett sértettségüket rázúdítsák az ősökre. Az egész családnak a káosz uralta, viccesebbnél viccesebb, és féleértett helyzetek közepette kell szembenézniük múltjukkal, jelenükkel, jövőjükkel, és ráadásul még a fiatal ara (Amanda Seyfried) családja is úton van..

(Forrás: port.hu)

A gagyiság a legkevesebb

Óvva intettek ettől a filmtől, de igyekeztem nem előítéletekkel leülni a tv elé. Tényleg nagyon igyekeztem, aztán már csak kicsit, a végén pedig elszállt minden varázserőm, amelyet gagyi vígjátékok ellen fejlesztettem ki magamban. A gagyiság még csak hagyján, annál súlyosabb dolgok vannak a jól hangzó cím és az ötcsillagos szereposztás mögött. Az az igazság, hogy A nagy napot végignézni is nehéz. Megkockáztatom: megszakítások, agypihentetés, sűrű káromkodások nélkül egyenesen lehetetlen.

Sötét, mély, szomorú pince

Kezdjük ott, hogy az alapsztori egy nagy marhaság. „Az ezeréve nem látott külföldi, biológiai anyám, aki annak idején úgy örökbe adott, mint a pinty, hithű katolikus és konzervatív házasságpárti, ezért én az esküvőm alkalmával behazudom a szüleim együttélését, akik így magukat megjátszani kénytelenek” – hagyjuk már… Onnantól kezdve, hogy a fő konfliktushelyzet nem az, hogy nem vicces, hanem fájdalmasan ciki, a ráfűzött történeteknek sincs sokkal jobb sorsa. Ráadásul a dugós, pettingelős, hányos, verekedős poénok arányát és stílusát egyáltalán nem sikerült eltalálni, viszont sikerült a jóízlés határának a közelébe kormányozni a mozit. Bravó. Akad egy-két ígéretes jelenet, olykor még mosolyogtam is, de sajnos a többi rész egy sötét, mély és szomorú pince mélyére rántja a filmet.

Amikor a sztárok ripacskodnak

Nem vicces De Niro, nem vicces Susan Sarandon, de a leggázabb Diane Keaton vergődése. Ahogyan megpróbál poénos lenni, sírni tudnánk. A sztárok (Heiglt a Szingli fejvadász óta nem tudom sajnálni, az öreg Robin Williams-et viszont igen) olyan burleszkjeleneteket homorítanak a vászonra, hogy azt a világ bármely ripacsképzőjében megirigyelnék. A film olykor olyan kínos, mint a hatodrangú standuposok produkciója a kábel valamelyik hátsó csatornáján, csak itt még műnevetés sincs a műpoénok után. Nagyon sajnálatos, hogy valahol még úgy gondolják, hogy egy jó romantikus vígjátékhoz elég néhány nagy név a stáblista elején, egy esküvő, meg egy-egy kedves életokosság a film elején és a végén.

Értékelő

Sztori: 10/1

Fíling: 10/3

Karakterek: 10/2

Összesítve: 30/6

BORZALMASAN GYENGE