Csodálatosan megfestett mű, amelyben keveredik Walt Disney, Chicago, és a Sin City világa. Varázsport hint a szemekbe, hogy aztán a káprázat után ne maradjon semmi más csak a puszta kiábrándultság. Nincs katarzis, de megbocsátjuk, hiszen valahol ez volna a mondanivaló.

Rezümé

A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos. Jay Gatsby (Leonardo DiCaprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni - és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Ám amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával (Tobey Maguire), neki elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy visszaszerezze fiatalkori szerelmét (Carey Mullingan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte.

(Forrás: port.hu)

Valóság, vagy képzelet? Mindkettő!

A nagy Gatsby rögtön a kezdetekkor remek benyomást tesz a látványra és a részletekre adókra. Meseszerű világot fest, élethű, életszagú illúziót von körénk, ha úgy tetszik, magát a valóságos emberi képzeletet igyekszik vászonra vinni. Meg kell hagyni, ügyesen csinálja. A történet fokról fokra építkezik, és kiválóan késleltet. Szinte már minden porcikánkkal kívánjuk, hogy végre színre lépjen a titokzatos Gatsby, aki ekkor még akárki lehet. Ahogy a történet is alakulhat bárhogy: kalandosan, drámaian, viccesen, szomorúan. Aztán ahelyett, hogy a kérdőjeleket hatásvadász módon felkiáltók csapnák le, pontokat kapunk, és újabb kérdőjeleket.

A katarzist azt várhatjuk

A katarzist a megfelelő hatás kedvéért szabályt felrúgva elnapolták, elhalasztották, esetleg elnyújtják, csavarnak egyet rajta – gondolhatnánk, de ez nem igaz, mert klasszikus értelemben vett katartikus élményről, beteljesülésről itt szó nincs. Később rájövünk, szó sem lehet. Ahogyan Nick egyre előrébb jut Gatsby titkának, világának megfejtésében, előttünk is világossá válik minden. Az is, hogy az egész csak egyvalamivel végződhet. Nincs szakadék, se hegy, de nem is hiányzik. A film éppen így jó. Az élet pedig éppen ezért rossz.

Nem vesznek el a színészek, Leo pedig szuper, ahogy szokott

A nagy Gatsby azért különleges, mert egy nem különösebben érdekes és izgalmas történetet mesél el káprázatos módon. Az is szuper, hogy a színészek egyáltalán nem vesznek el a csodálatos díszletben, játékukat nem nyomja el a bravúros operatőri munka, a színek, a vágások, a látvány. Maguk is hangulatteremtővé válnak. Gatsby szerepét mintha személyesen Leonardo DiCaprióra írták volna, Tobey Maquire szintén nagyon passzol csendes, merengő karakteréhez, és a többiekkel sincs semmi gond. Érdekes ez a film, többek között azért, mert bizonyíthatja, hogy a tömegeknek igenis van igényük a megszokottól kicsit eltérőbb, ha fogalmazhatunk így magasabb szintű filmkészítésre. Abban sajnos nem lehetünk biztosak, hogy betölti-e majd ezt a szerepet, ahogyan abban sem, hogy a megfelelő kalapba kerül.

ÉRTÉKELŐ

Sztori: 10/6

Fíling: 10/10

Karakterek: 10/9

Összesítve: 30/25

AJÁNLOTT