Értem én, hogy a mesterséges intelligencia romantikus, állandóan aktuális téma, de akkor tessék már olyat mutatni, ami izgalmasabb az érző ember-okos gép kiindulópontnál. A Transzcendens általában béna közhelyeket suhogtat a virtuális és a valódi tér mesgyéjén, plusz van benne egy nagyon komoly melléfogás.

Dr. Will Caster (Johnny Depp) a mesterséges intelligencia legelismertebb szakértője, egy olyan gép létrehozásán dolgozik, amely ötvözi a világ összes tudását az emberi érzelmek teljes skálájával. A sok vitára okot adó kísérletei híressé tették, ugyanakkor első számú célpontja lett egy radikális technológia-ellenes csoportnak, akik meg akarják állítani. Bármi áron.
A veszélyes szervezet merényletet követ el a népszerű tudós ellen. Tettükkel egy számukra is teljesen váratlan folyamatot idéznek elő: Caster az általa kifejlesztett gép tesztalanyává válik. Caster felesége, Evelyn (Rebecca Hall), és legjobb barátja, Max (Paul Bettany) úgy döntenek, hogy a haldokló Will tudatát feltöltik a gépbe. Azonban, ha bármi kimarad, akár egy gondolat, vagy egy régi emlék már nem biztos, hogy ugyanannak az elmének adnak életet, akit egyszer ismertek.

(Forrás: port.hu)

Levágták Depp kezét és lábát

Kezdeném mindjárt a melléfogással: szerény véleményem szerint óriási nagy marhaság volt Johnny Deppre osztani a főszerepet. Depp igazi hús, vér karaktereket formál, általában érzékletesen, könnyedén, lebegve, zseniálisan. Bezárni őt egy gépbe, virtuálisan levágni a kezét és a lábát olyan, mintha bekötött szemmel ülnénk egy sztriptíz bárban alkoholmentes koktélt kortyolgatva. Érdekes, ámde egyáltalán nem szórakoztató.

Az MI veszélyes. Na és?

A mesterséges intelligencia az ember terméke, és túl sokat képzelünk magunkról akkor, amikor úgy gondoljuk, természetfelettit, ha úgy tetszik, Istent tudunk alkotni. Amennyiben ez mégis lehetséges, biztosan nem olyan banális módon történik majd, mint ebben a moziban...

A kritika folytatása itt olvasható.