Örülök, hogy nem járt le a „néma” hősök időszaka, de… A Rendíthetetlen egy végtelenül szimpatikus történelmi figura történetét teszi unalmassá, üressé és egy kicsit hiteltelenné. Utóbbi nekem megbocsáthatatlan.

Rendíthetetlen (Unbroken)

Az olimpikon futó Louis Zamperini a második világháborúban a Csendes-óceán felett szenved repülőgép balesetet. A katona társaival több, mint egy hónapig hánykolódik a vízen, de az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek.

Főszereplők: Jack O’Connell, Garrett Hedlund, Domhnall Gleeson, Jai Courtney.
Rendező: Angelina Jolie.

A háború mellett?

A történelemben és a filmes történelemben is sokféle hős létezik. Van akcióhős, gyerekhős, példakép, mártír, hadvezér és hétköznapi, ezek keveréke, valamint vannak azok a karakterek, akiket én egyszerűen néma hősöknek nevezek. Ők szimplán jellemüknek köszönhetően emelkednek ki a tömegből, nem cselekszenek semmi konkrétat a hírnév érdekében, mégis jelentős események sodrába keveredve mindenki megismeri a nevüket. Ilyen Zamperini is, aki klasszis, olimpiai érmes sportoló és remek, bátor, felkészült katona. Fantasztikus párosítás, az ilyeneket szokta a háborús propaganda zászlóként a feje fölött lengetni, ugyanakkor a fegyverkezés ellenzői is megtalálhatják benne saját emberüket. Nekem nagy bajom ezzel a filmmel, hogy, ugyan kimondatlanul, de jól érezhetően az előbbi oldalon áll. Angelina Jolie legalábbis a kisujját sem mozdítja, pedig egy ilyen sztorival akkorát lehetett volna a ma is érvényes imperializmusba/militarizmusba rúgni, mint ide Tokió.

Merészség volt többet várni

A háború fájdalmas értelmetlenségének megértéséhez nem kell messzire menni, csak az állam és a hadsereg szintjétől az egyénig letekinteni. Ha ezt mutatjuk, és jól mutatjuk, mindenféle manír nélkül kirajzolódik az igazság, az ember(iség) igazi jelleme, esendősége és tragédiája. A Rendíthetetlennek, bár minden készen állt, szerintem ez nem sikerült, a közhelyek persze valahol elkerülhetetlenek, de itt arra sem futotta, hogy összedobjanak egy kor- és szituációhű párbeszédet. Ezek után merészség lett volna a többi, magasabb rendű dologtól átlag felettit várni.

Sekély, sekély, sekély

A történet olyan lehetőségeket kínál tálcán, amelyekkel igazi klasszikust lehetett volna alkotni. Ehelyett éppen sikerült megütni az átlagot. Pedig a színészbrigád alkalmas lett volna a nagyobb feladatra, mindegyikük alakítása egészen kiváló. A karakterek közötti feszültség adva van, vibrálás helyett azonban éppen csak valami rezgésféleséget érzünk. A film egy ponton aztán kifejezetten unalmassá válik, még mielőtt ez a vád érne, nem, nem azért, mert nincs akció, hanem azért, mert nincs igazi mélység. Legalábbis olyan, amelybe bele lehetne esni, elmerülni benne, nyakig, vagy akár teljesen, napokig küszködve, emésztve a világ egyik legnagyobb hibájának évtizedeken is átható keserűségét. Ez, ha nem is Zamperini, a HŐS klasszikus arcul köpésének esete, azért némi nyálat visszahord a Japán felől érkező sós tengeri szél.

ÉRTÉKELŐ

Sztori: 10/8

Fíling: 10/4

Karakterek: 10/6

Összesítve: 30/18